Amit kaptunk...

Következő feladatunk újabb kérdések megválaszolása, véleményünk szavakba öntése a látott darabról:

1. Elvárasaidnak megfelelt-e az előadott darab? (Igen, nem. Miért?)

2. Kiket szólít meg az előadás?

3. Mi a kutya szerepe a darabban?

4. Milyen a szereplő és a néző viszonya a mű során?

1. "Részben igen, részben nem. Tetszett a téma és a mondanivalója is, lekötött, érdekes volt. Nagyon megfogott Lenke színészi játéka is. Azonban kicsit csalódtam, hisz nem ilyen bábjátékra számítottam, szívesebben néztem volna valós bábokkal, nem pedig whiskys üvegekkel, poharakkal és bögrékkel. Mindennek ellenére összességében jól éreztem magam."

2. "Az előadás mindenkit megszólít, társadalmunk minden alkotóját. Kicsiket, nagyokat, szegényeket, gazdagokat, szerényeket, nagyképűeket, mindenkit. Mindenki számára tanulságot fogalmaz meg. Ne ítéld meg a könyvet a borítójáról."

3. "A kutya az egyik példálózásnak az eszköze volt, illetve bábként is felfoghatjuk. A valóságban Lenke útitársa, a darabra átértelmezve a királykisasszony pónilova. Szerepe képzelőerőnk beindítása volt, illetve élő, „cuki” mivoltjával még érdekesebbé tette a darabot."

4. "A szereplő és a néző viszonya közvetlen, a néző szinte végig kapcsoaltban áll Lenkével. A darab elejéne Lenke a nézők közül válik ki, és később „átvert” nézőként távozik. A bábjáték során többször bevonta a gyerekeket segédnek, s a végén mindenkit barátjaként megkínált a nagymama süteményéből."        Modori Márton 10.A

1. "Az én elvárásaimnak egyáltalán nem felelt meg, ugyanis nem ilyen előadásra számítottam. Én egy teljesen hagyományos bábszínházi előadásra gondoltam, amelyben fal mögé bújva fog néhány színész bábozni. Maga a tartalom nagyjából megfelelt annak, amit elképzeltem."

2. "Véleményem szerint az előadás az idősebbeknek szólt. Egész biztos, hogy egy kisgyermek máshogyan értelmezte az egész színdarabot. Csak mi, „felnőttek” tudtunk rájönni a mű rejtett tartalmára."

3. "A kutyának fontos szerepe volt az előadásban. Ő volt a királykisasszony pónija. Ezen kívül a színész vele „beszélgetett”. Ő volt a segítője a darabban."

4. "A szereplő és a néző beszélgetőtársi viszonyban állt egymással az előadás során. A színész úgy viselkedett mintha egy lenne a nézők közül, és sokszor kérdést tett fel a nézőknek, igaz, nem várt rá választ. Az darab végén még süteményt is adott, amellyel még közelebbi viszonyt alakított ki."        Kristóf Mátyás 10.A

1. "Az előadás kezdetén nagyon meglepődtem, hiszen nem ilyen műsorra számítottam. Amikor a közönség soraiból megszólalt a színésznő, azt hittem, hogy ő csak egy zavaró néző. Kellett pár másodperc, mire rájöttem, ez már az előadás része. Éppen ezért nehéz az elvárásaimhoz viszonyítani a darabot. Én egy szokványos bábelőadásra készültem, de mindenképpen pozitív csalódásként ért ez az újítás."

2. "Az előbb említett újítás miatt nem teljesen egyértelmű számomra a megszólítani kívánt célközönség. A fő nézői réteg mindenképpen az óvodás korosztály marad, de más korcsoportok számára is élvezhető volt az előadás. A legnagyobb különbség a különböző korosztályok esetében szerintem a mű mondanivalója. Egy óvodás teljesen más szemmel szemlélte a műsort, mint egy középiskolás, vagy egy felnőtt. Így a gyerekükkel a műsor megnézésre kényszerülő szülők egy kicsit jobb helyzetbe kerülhetnek."

3. "A kutyát az előadás alatt a főszereplő egy pónival azonosította. A fiatalabb nézők számára a kutya jelenléte szerintem növelte a darab érdekességét, de a szerepét illetően hosszas gondolkodás után se tudok semmi biztosat mondani."

4. "A szereplő és a néző viszonya egyedi ebben az előadásban. Mint már említettem, a színésznő a nézők közül lép ki, ezzel bensőségesebb kapcsolat épül ki. Nekem ez sokkal szimpatikusabb, mint a szokásos bábelőadások esetében levő, teljesen elkülönülő néző- és színészcsoport. A szemlélő így sokkal jobban tud azonosulni a szereplővel, és úgy érezheti, része a történetnek."                        Donev "Donci" Dávid 10.A

1. "Nem voltak különösebb elvárásaim a darabbal kapcsolatban. Őszintén mondhatom, hogy kellemes meglepetés volt számomra. A mese címét érdekesnek tartottam, és reméltem, hogy a történet maga is az lesz. Szerencsére igazam lett. Meglepett, hogy a színésznő nem bábokkal, hanem bögrékkel, poharakkal és tányérokkal játszotta el a mesét. A légkör valóban családias volt és ez nagyon tetszett."

2. "Szerintem az előadás tulajdonképpen bárkinek szólhat bármely korosztályból. Mást üzent a kisebbeknek és mást az idősebbeknek. A történet a tanulságával szólítja meg a felnőtteket. Viszont a kicsik lehet, hogy nem teljesen értik meg a történet lényegét, a mondanivalóját. Ennek ellenére biztosan tetszett nekik is maga a történet és az előadásmód."

3. "A kutya eleinte a szegény, árva Lenke házi kedvence. Ám amikor királykisasszonyként jelenik meg Lenke, az ebnek is más lesz a szerepe. Átveszi Lenke pónilovának szerepét. A kutya, azaz Pompás által a főszereplő kevésbé lesz magányos. Ő a lány hőséges társa, aki bárhová vele tart."

4. "A szereplő és a néző viszonya teljesen közvetlen az előadás alatt. Azzal kezdődik a darab, hogy a szereplő is a nézők között ül, így kezdi el mesélni a saját élettörténetét. Az előadás során gyakran megszólítja a közönségét.  A nézőtéren is játszik és néhányszor vissza is kérdez. Sokféle módon teremtett kapcsolatot velünk."        Tóth Nóra 10.A

1. "Nem voltak különösebb elvárásaim a darabbal kapcsolatban, de nem ilyen előadásra számítottam. Azt gondoltam rendes bábokkal fognak bábozni, ezzel szemben hétköznapi tárgyakat (pl. bögrét, tányért) használtak bábként. Ezen kívül azt hittem, hogy több ember fog szerepelni az előadásban, nem csak egy. Nem egy hétköznapi bábelőadást láthattunk. Kellemesen csalódtam, tetszett az előadás."

2. "Szerintem az előadás minden korosztályt megszólít. Úgy gondolom, a darabot a kisebbek és mi, az idősebbek is élveztük. Természetesen nekünk mást üzent az előadás, mint nekik. Nem hiszem, hogy a kisebbek igazán átgondolták volna az előadást, az előadás mondanivalóját. Viszont biztos vagyok benne, hogy nekik is tetszett a mű."

3. "A kutya Lenke hűséges társa, aki mindig vele tartott az utazásai során. Talán a négylábú az egyetlen, aki sohasem hagyta el Lenkét. Szerintem a kutyus volt az, aki egy kicsit enyhített a lány magányán. Az eb Lenke királykisasszony pónilovát is szimbolizálja, aki szintén mindig a gazdájával, a királykisasszonnyal tartott."

4. "A szereplő és a néző viszonya a mű során nagyon közvetlen. Az előadás elején a mű szereplője is nézőként ül közöttünk, majd ő kezdi el mesélni az élettörténetét. Ez a történet, amit ő mesél lesz a darab, a táskájában található tárgyak pedig a bábjai. A darab közben a szereplő többször is megszólítja a közönséget, pl. „Értitek?” Ezekkel a megszólításokkal teremt kapcsolatot a szereplő a nézőkkel."        Hegyi Dóra 10.A

1. "Elvárásaimnak teljes mértékben megfelelt, amit láttam. Az előadás nem a szokványos bábműsor volt, de nekem tetszett. Még jobban, mintha hagyományos bábokkal lett volna előadva. A figyelmet mindenképp lekötötte, és ahogy láttam, a legtöbben élvezték. Nem volt túl hosszú, sem túl rövid, ezért a kicsik is végig figyelni tudtak."

2. "Az előadás leginkább a kis gyerekeknek szólt, de idősebbek is élvezhették. A történet mondanivalója mindenki számára érthető volt. Érdemes elgondolkodni, hogy mit kell igazán értékelni, és meg kell becsülnünk, amink van."

3. "A darabban szerepelt egy kiskutya is, aki mindenkinek nagyon tetszett. A szerep, amit „eljátszott”, egy póniló szerepe volt. Ő volt a királykisasszony barátja, az útitársa. Az egyedüli, aki még vele volt és segített megtalálni a birodalmát. Az egész darab alatt nagyon nyugodt volt és mindig figyelte a gazdáját."

4. "A mű érdekesen kezdődött, mert a szereplő a nézők között ült, nézőként kezdte a szereplést. A darab során többször is bevonta a gyerekeket. Például megkérte őket valamire, a végén sütit is osztott mindenkinek. Végig hozzánk beszélt, ránk nézett és tulajdonképpen nekünk mesélte el a történetét. Ezzel mi is valamilyen módon részesei lehettünk az előadásnak. Nekem tetszett a darab, bár nem egészen a mi korosztályunknak íródott, de a figyelmet lekötötte."        Bartalos Zsófia 10.B

1. "Elvárásaimnak teljesen megfelelt az előadás. Nem ilyenre számítottam. Úgy gondoltam, hogy egy olyan darabot fogunk megtekinteni, ami a 4-6 éves korosztálynak szól. Pozitív véleményem van a műről."

2. "Az előadás mindenkinek szól. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Olyan üzenete van, melyet mindenki megérthet és elgondolkodhat rajta."

3. "A főszereplő kiskutyáját mindenhova vitte magával. Ő volt egyetlen társa, kiről gondoskodott és kivel beszélgetett. A  hercegnő paripáját szimbolizálta."

4. "A mű során a befogadót többször is megszólította a szereplő. Tartotta a kapcsolatot a nézőkkel, így tényleg olyan volt mintha csak elmesélne egy történetet. A műsor elején pedig beült a nézők közé, úgy tett , mintha ő is azért jött hogy megnézhesse az előadást."        Angyal Viktória 10.B

1. "Én nagyjából azt kaptam az előadástól, amit vártam. Látszólag csak egy gyerekeknek szóló mese, de valójában mögöttes tartalommal rendelkező mű. Tetszett, hogy nem hagyományos bábokat használtak, hanem egyszerű használati eszközöket melyek egy-egy szereplőt jelképeztek. Bár az előzőkben azt írtam nem szeretném, ha bevonnának minket nézőket az előadásba ez a mennyiség még elfogadható volt számomra."

2. "Egyik oldalról megszólítja a gyerekeket, akinek egy kedves szerelmes történetet mesél el ám másik oldalról egy idősebb befogadó számára egy szomorú és tanulságos előadást láthatunk arról mi is az igazi boldogság."

3. "Lenke bevallása szerint az nem kutya, hanem póni a neve pedig nem más mint Pompás(?). És mint minden hercegnőnek láthatjuk neki is van pónilova. Valójában viszont hű társát, egyetlen barátját jelenti a hajléktalan, folyton vándorló Lenkének. Mivel nincsenek barátai ennek a hontalan leánynak ő (a kutya) jelenti számára a társaságot."

4. "Folyamatos kapcsolat van közöttük. A mű legelején megszólítja a befogadót majd többször újra felveszi vele a kommunikáció fonalát amelyet egészen a végéig meg is tart. Lényegében személyre szólóan meséli el mindenkinek a történetét."        Ányos Viktória 10.B

1. "A megtekintett darab bár nem teljesen olyan volt, mint amilyenre számítottam, megfelelt az elvárásaimnak. A hölgy ugyanis saját történetét, a gyerekek számára megközelíthetővé téve adta elő. A kicsik figyelmét sikeresen lekötötte. Ám véleményem szerint nem feltétlenül volt számukra érthető a darab valódi mondanivalója.  Tehát összességében a gyermekek élvezték az előadást, de maradhattak bennük megválaszolatlan kérdések."

2. "Elsősorban a gyerek számára figyelemfelkeltő a műsor, de a mondanivalóját nem feltétlenül értették. Úgy gondolom a célközönség itt rendkívül vegyes. Szerintem mi és a gyerekeket kísérők számára volt értékesebb a megtekintés."

3. "A kutya szerepe a darabban az, hogy megmutassa a valódi értéket az életben. Ő ugyanis a hölgy egyetlen barátja, szerette. Az ő hűségessége mutatja be azt, hogy nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy valaki szeressen minket. A kiskutya a hölgy mellett kitart jóban, rosszban."

4. "A szereplő tisztában van azzal, hogy a gyereknek és a felnőtteknek más lesz a darab mondanivalója, ezért másképp is tartja velük a kapcsolatot. Azokban a jelenetekben, amelyekben a  királykisasszonyról mesél a gyerekekhez beszél elsősorban. Ám amikor mindezt a saját életére vetíti ki, már a felnőttekhez szól. Csak ők érzik majd át, hogy a történet valójában milyen szomorú."        Koók Ilona 10.B